Egy korai vetésű zöldségféle, a borsó

A zöldborsó a hüvelyesek családjába tartozó zöldségfélénk. Termesztése a gabonafélékével egyidős, hazánk területéről származó leletek is bizonyítják, hogy már a kőkorszakban ismert volt. A legkisebb kertben is érdemes vetni belőle pár négyzetmétert, majd a rövid tenyészidőt követően ugyanazt a területet más faj termesztésével is hasznosítani tudjuk ugyanabban az évben. 

Vetésforgó

A hüvelyeseknek (így a zöld- vagy szárazbabnak, csicseriborsónak is) mindig érdemes helyet adni a vetésforgóban, ugyanis nagyon jó hatással vannak a talajminőségére. Gyökerükön, az úgynevezett gyökérgümőkben a légköri nitrogént megkötő baktériumok élnek a növénnyel szimbiózisban. A termőidőszakot követően a gyökerek, rajtuk a gyökérgümők, azokban pedig a nitrogén a talajban maradnak, ezzel növelve annak nitrogéntartalmát. Ez a következő tenyészévben is kifejti hatását, és természetes tápanyagforrásként segíti a területre ültetett növény fejlődését. Mivel a nitrogén a növénynek a zöld növényi részek fejlesztéséhez használják, érdemes valamilyen levélzöldséget (a leginkább nitrogénigényes zöldségfélét), így akár fejes salátát, spenótot, sóskát telepíteni a helyére következő évben. A leghosszabb, kb. 100 napos tenyészidejű borsófajták is lekerülnek a területről június végére. Később már az erős napsütés és a meleg virágtermékenyülési problémákat okozhat, így a borsó nyári termesztése nem ajánlott. Egy gyors terület-előkészítést követően azonban indulhat is a másodnövény, például uborka, káposztafélék, cékla termesztése. Azonos családba tartozó fajokat általában nem szoktunk egymás után telepíteni, a borsó esetében azonban előfordul, hogy utána zöldbabot termesztünk ugyanazon a területen.

Terület előkészítése, vetés 

A talaj előkészítést, az ásást és trágyázást ősszel kell elvégeznünk, mert a borsó korai zöldségféle, már akár március elejétől vethető. Nagy magja kapálás és gereblyézés után, de akár kevéssé porhanyós vagy aprómorzsás talajba is vethető. A vetés időzítéséhez kövessük a vetőmagos tasakon feltüntetett ajánlást, de általánosságban elmondható, hogy a kifejlett növény elviseli az enyhe fagyot, illetve a kora tavaszi enyhe időjárás a kelő növényekben sem tesz kárt. A magokat lehet ikersorba is vetni. Kiskertben az ajánlott sortávolság 25-30 cm, vagy ikersornál hagyjunk 12-15 cm-t a két sor között, majd 4 cm-t a sorpárok között. A magok kb. 5 cm mélyre kerüljenek a talajba. Érdemes akár egy egyszerű támrendszerre is felvezetni a növényeket, amely nagymértékben megkönnyíti a szedést. Támrendszer nélküli termesztéshez válasszunk alacsonyabb, legfeljebb 100 cm szárhosszúságú fajtákat.

Fajtatípusok

A borsónak alapvetően három fajtatípusát különböztetjük meg, ezek közül is főleg kettővel találkozunk. A harmadik, az úgynevezett cukorborsó termesztése hazánkban kevéssé jellemző. Ez a típus különleges, mert a hüvelyéből hiányzik egy szilárdító réteg, amelynek köszönhetően a hüvely maga is fogyasztható.

Az úgynevezett velőborsó szemei szögletesebbek, a hüvelyben szorosan egymáshoz simulnak. Ez a fajtípus kevéssé jól tűri a hideget, áttelelő termesztésre ne ilyet válasszunk. A velőborsófajták előnye, hogy hosszabb ideig, 2-3 napig is megtartják cukortartalmukat, így több idő áll rendelkezésre az optimális érettségben való betakarításhoz.

A kifejtőborsó szabályos, gömbölyű szemei hamarabb érnek túl, mindössze 1-2 napig optimális a cukortartalmuk, a növények azonban jobban viselik a fagyokat, áttelelő termesztésre alkalmasak. Ezekből készül szárítás és hántolás után a feles borsó vagy a sárgaborsó, amely hosszú tárolásra alkalmas, akárcsak a kifejtőbab.

Megkülömböztetünk továbbá fajtákat tenyészidejük alapján is, így választhatunk rövid (60-75 nap), középhosszú (75-90 nap) és hosszú (90-100 nap) tenyészidejű fajtákból is. Még kisebb területen is érdemes különböző tenyészidejű fajták kombinációját vetni, így nem egyszerre érik az állomány, nem egy munkacsúcs van, és hosszabb ideig szedhetünk friss borsót a saját kertünkből.